Van egy út:

Van egy út, ami összeköt bennünket
Van egy fény, ami megvilágít minket
Kilátástalan képek, tovaszálló évek
Hová vezet az út, amire rálépek

Van egy szó, ami boldoggá tesz minket
Van egy álom, ami elringat bennünket
Boldog szép emlékek, tovaszálló évek
Legyen erős a fény, hogy lássalak téged

Mindig ugyanúgy ébred a hajnal
Bánatosan nézed a felkelő napot
Szavaid elcsuklanak, és könnyek tépik szét
Érzed gyenge vagy, ne félj

Van egy szó, ami összetör bennünket
Van egy fény, ami elvakíthat minket
Tovaszálló évek, boldog szép emlékek
Hová vezet az út, meddig tart az élet

Mindig ugyanúgy ébred a hajnal
Bánatosan nézed a felkelő napot
Szavaid elcsuklanak, és könnyek tépik szét
Érzed gyenge vagy, ne félj

Van egy hang, ami a csendet tépi széjjel
Van egy ember, ki az embereknek nem kell
A tavasz, a nyár, az évek, tovaszálló élet
Őrizd meg a képet, és emlékezz, emlékezz rá kérlek...

Tegnap és holnap:

Minden nap úgy ébredek,
Hogy útra kelek egy éjjelen
És az országúton gyalogolva
Gondolkodom az életen

Nyár volt, mikor elindultam
Távoli végtelen utak hívtak
Valami mást, mást akartam
Hogy önmagam megtaláljam

A múlt már messze van
A jövő láthatatlan
Nincs jelen
Csak a mozdulatlan fényképeken

A múlt már messze van
A jövő láthatatlan
Nincs jelen
Csak a mozdulatlan fényképeken

Keresztúton, ahol állok
Körülöttem jégvirágok
Háttal a múltnak, a jövőbe
Nem vezet út a jelenbe

A múlt is csak képzelet
A jelent beképzeled
A jövő láthatatlan
Tükörképe a múltnak

A múlt már messze van
A jövő láthatatlan
Nincs jelen
Csak a mozdulatlan fényképeken

A múlt már messze van
A jövő láthatatlan
Nincs jelen
Csak a mozdulatlan fényképeken

A múlt már messze van
A jövő láthatatlan
Nincs jelen
Csak a mozdulatlan fényképeken

A múlt már messze van
A jövő láthatatlan
Nincs jelen
Csak a mozdulatlan fényképeken